A harkály

 Repedt falat kopogtat a harkály

hallgatózik, szánja, hogy beteg

Ő a rengetegek orvosa

Jól tudja, hogy nem gyógyítja meg.

 

Ahogy ő áll évezredes falon

szeretnék az időben állni meg.

Minden arany tapasztalatomért

vennék újra, tudatlan szívet.

 

Ö kopogtat, ha szabad, ha nem

mint egy égő rubint a tetőn

kitörő kedvvel fut a kopjafán

egyetlen élő hang a temetőn.

 

Gyermekkorom ablakán bekopogtat,

a kert alatt csobog a patak,

húsz év telt el, mintha még diák volnék

pihenek az almafák alatt.

 

Kedves bátyám , szólt a falu papja

ahogy patkolta Isten lovait,

inkább adok egy apró sörétet,

te jól célzol, parittyázd le itt!

 

Aki nagy úr, nem veszi őt észre

csak a gyermek, a beteg látja meg

egyszer falun, tizenhat éves voltam

s a szívemet kopogtatta meg!