A hét napjai

 Hétfőn dolgozom, izzadok,

s amit vasárnap levetettem

már gyűl testem re, a piszok

 

A kedd megőrli kedvemet

ledönti a tegnapi munkám

s forgácsai alá temet.

 

 

A szerda szürke, csupa köd,

rám borítja a bánatát

mint vastag nehéz szemfedőt.

 

Csütörtök, osztója a hét

szomorú napnak, bátorít

hogy elszenvedtem már felét.

.

Péntek a legrosszabb talán,

futok előre, rejtőzöm 

keresztre von, ha megtalál.

 

Szombat. Várom az ünnepet

 az életemből egy darab

ismét a semmibe veszett.