Álom fátyol

 A  lágy  selymes  fátylat

£n  mindig  szerettem,

S  ha gyerekkoromban,

Reá  szert  tehettem,

A  hajas  babámat,

Szepene  feldíszítettem.

Bohó  lány  koromban

Hívott,  intett,  vonzott

A  kék  fátylas  távol.

De  rendre  szétfoszlott,

Az ábrándok  világa 

Selymes  álom-fátyol.

S  ha  most  könnytől,  daltól,

Nehéz  az  én  szivem,

E fátyolos  alkony,

Csillag  hímes  selymét,

Puhán,  csillapítón

A  fejemre  terítem

S  ahogy  igy  magamat

Bús  álomba  sírom,

forro  könnyhullámból,

Szövődik  szememre,

Sűrű,  égő,  fojtó

,Áthatlan  könnyfátyol.