Armanyos szerelem

 Jött. A kezeim lefogta,

szemeimet bekötötte,

jött, hogy itt marad örökre,

Tüdőmbe halál szagot présel. 

 

 

Bokámra bilincset rakott

És mániákus lüktetéssel

Egy zsongó szót közölt velem;

Nevét. S míg szám a szomjtól tikkadt,

 

 

ígért hajnali harmatot,

hűs szélt s ózonos levegöt

mely csábos útjain terem

az ármánykodó szerelem

És elfecsegte titkainkat:

 

 

Ö engem szeret, én meg öt.

Elvetném, mert hazudik

Szóm nem riaszt, kezeim fogván

Elkinozza megesett foglyát.

 

 

Üdvösségemre alkuszik,

Üdvösségem e földön, égben,

Szikrája sincs, parányi üszök,

Hiúságos útján ott viszi

Magas,vörös kontyába tűzve.