AZ anyaság miszteriuma

Nem kérlek,hogy nagy nyarad tüzében 

midőn fejed más ég fele szeged,

Anyáknak anyja gyónd szívembe szépen

mi volt e súlyos ferfisors neked?

 

Az ínyednek íz,szívednek részeg illat

nap fénye,mely sötét rügyekre csap

Most ,hogy virága dús csodába nyílhat

Be messze szédül tőle már a Nap.

 

Eszedbe jutván,százszor elfelejtesz,

Kezedbe futván,százszor is elejtesz,

S holt éjszakák ködébe vetsz talán.

 

Hogy túl a titkok hallgatag falán

Új létre festett szűz szemeknek árnyas

Friss hajnalában,újra megtalálhass.