Az asszonyok titka

Hajam sátrában holló vert fészket

elveszel benne ha szemembe nézel

ígérek, adok is, osztom, kegyeimet

de a kifosztott mégis csak én leszek.

 

Mindennap újra gyógyulsz én tőlem

soha sem fogsz elmozdulni mellőlem.

Betegség is vagyok és kész orvosság

oktalanul okos, szépséges jóság.

 

Tudom elvesztődnek a férfiak bennem

gyilkol kételyed mindig az ölemben

szeretők közül én leszek szeretve

verjetek és öleljetek mindig engem.