Az én tavaszom

 Napos tapaszra várva 

aludt még az élet,

zúzmara ült a fákra

s vad karja a szélnek

haragosan csapdosta az ablakunkat,

s az űzött hópihék zizegve hulltak.

 

Akkor, kietlen télben

csodás tavasz fakadt

fényben, sugárban éltem

derűs kék ég alatt

rózsákat láttam 

és halk zene mellett

ábrándos álmokról vidám dal zengett

 

Ragyog a nap már régen

s déli tájról eljön

bimbót nyitni a réten

csókos, enyhe szellő.

madárdal csendül fel minden bokorban,

virul az élet és mondják, tavasz van.

 

 

És mégis tél van, érzem

mert arcod a rózsa,

szemed a kék ég nekem

s szavadban a nóta

s te m messze vagy

és én vágyom a múltat,

mikor még hópihék zizegve hulltak .