Az esthez

 Talán mert jelképe vagy a nagy nyugvásnak

Azért örülök úgy jöttödnek,este.

S hosszas bár víg felhőnyáját a nyárnak

csélcsap zefírt hozzál bár lengedezve.

 

Vagy hozz akár a megrémült világnak

Havas égből hosszú homályt hetekre,

Mindig egyformán hívlak, invitállak

Szívem titkos útjait ismered te.

 

Az ösvények, hol töprengőn bolyongok,

Örök semmibe visznek; ámde félek

Fut a hitvány idő és futnak gondok

 

Csapatja, s tűnvén énvelem enyésznek

S amíg békéden, este, elborongok

alszik s nem tombol ez a harci lélek.