Barátság

 Tűnt csillagokból cseng az ének:Barátság

S a múlt mint őszült, holt tenger megárad

Úgy rémlik, mintha most a régi Várad

Szívfájdítón megint felém suhanna.

 

Lásd hull az emlék, késett égi manna

És fáj a múlt, bár könnye rég kiszáradt,

De nyisd fel újból azt a régi zárat

Szakíts sebet és vágyass, fájass Barátság

 

Rekedten és dadogva szól az ének,

Bocsáss meg, hogyha nagy hevű tüzének

Bús lobbanását már közönnyel érzed.

 

Ha régen volt, hogy láttalak, ha nem rég

Most kezdesz élni, olthatatlan emlék

És túlélsz verset, vésőt, dalt meg ércet.