Egy ido óta

 Egy idő óta nem fog a dolog

és szünetlen csak terád gondolok

Itt jársz előttem. Lépéseid

zaja mind jobban nő, közelít.

 

Mikor már azt hiszem, itt vagy közel,

valami bolondos kedv taszít el

Eldob és szálló ködvonalat

lobbant fel nyomodban percek alatt.

 

Ha nem tudnám, bolondos képzelet

Hidd el, aggódnék s törődnék veled

Csak játszom magam kedve szerint

dugva teszem, mint gyermek a csínyt.

 

Feléd se nyitom nyugtalan szemem,

ülhessek nyugodtan vak hitemen.

Mindegy, hol járkálsz, messze, közel

a távolság köt, és nem szakít el.