Egy nap a tavaszban

 Pára belepte hegyeit tetején ragyog át a kelő nap,

Hajnali félfényét gyöngyszínre puhítja az árnyék

Fenn a hegyek peremét kelet égő naptüze gyújtja

Lenn készülődik a sorsa beteltét húzva az éjjel

Még habozik, hogy lomha uszályát szedje-e végre?

Ámde a nap nem vár s a homálynak mennie kell már.

 

 

 

Baglyok elülnek, nem kell nékik a fényes nappal

Korhelyek ők, a szivükben hajnalig ég csak a vígság

Szól a kakas, kukorékol, majd, hogy torka kipattan

Gyárduda kurjant, rezzen az ablak, zárul a munka.

Röppen az álom, hűlnek a kármin mámoru lázak

Seprik az utcákat, nagy a por, már virrad a város.

 

Ébred a kémény, fel magas ultan nyúlik az égre

Öblíti száját füstgomolyokkal: főzik a kávét.

Indul a dolgos polgár, hívja munkára az élet

Megveti mélyen a kései alvót s titkon irigy rá

Gyermek igyekszik a járdán, csendül az iskolacsengő.

Perdül a film. Az idő száll: ballag a nap magas útján