Egy vándor dala

Űtamról  százszor  is  letértem

.Mégis  útam  végére  értem

.Míg  éltem:  hasztalan  daloltam.

Tán  jobban  értenek  meg  holtan.

Kardom  törött,  horpadt  a  vértem

S  a  harcra  még  csak  rá  se  értem.

Istent  s  Kenyér-Úrt  robotoltam

.Mégis  a  Nincs  zsellére  voltam

.Volt  szívem,  csókom  és   nem  értem

 Szeretni  s  csókra  rá  nem  értem

.Anyám  volt,  gyermekem  volt  s  párom

.Szép  volt  s  jaj,  nehéz  volt  a  járom

.Éltem  sem  éltem  s  már  leéltem

S  azt  sem  tudom:  kár  volt-e  értem.

Kenyér  s  Miatyánk  robotosát

Fejem  Gond  és  Isten  taposták

.És  szent  hámoktól  lelkig     nyúztan

Igáimat  törésig  húztam.

S  most  semmim.  Csak  ezer  miért-em.

Mért  éltem:  nem  tudom,  nem  értem.