Ejszakai dáridó

 Most lelkem: nagy gond-madár

Már bús fészkén elül,

Csillag-szitából fényt szitál

Az ég szünetlenül

Kinyílnak mind az estikék

S a hold-sarló fent, esti-kék

Nagy égi réten, csillagot

Csillag-sarját kaszál,

S fák közt esti hírvivő

A fénybogárka száll.

 

 

Fent égi-dáridóra megy

Egy víg felleg-legény

Friss csillag-bokrétát visel

Begyűrt süvegén

Amott egy sarki fordulón,

Rábukkan s jó éjszakát köszön

Mosolygós képpel rá a Hold,

A vén, irigy kaján

Útján dúdolva bandukol

És tűnődik baján.

 

Szemem hallgatja csillagok

Halk, surranó neszét

Arcomon érzem szeretőm

Cirógató kezét.

Szívével kérdez, mit keresel?

Szívem felel rá, csak szeress

S kezdődik csendben suttogó

Mosolygós csók-beszéd.

De szép az este, Istenem

s az élet is de szép.