Egy ember él
Él egy ember
Egy ember él
akinek szeme könnybe lábad,
ha, rám gondol.
Szívem örülj!
Egy ember él
Nem vagyok már, nem vagyok egyedül,
hisz jót tettem, én most.
Szívem örülj!
Ezer jótettet akarok,
mert érzem,
most minden szeret,
s mindent szeretek én is
E megismerés zúdult reám
Te végső, legédesebb.
legragyogóbb, legtisztább,
legegyszerűbb érzésem
Jóakarat
!Ezer jótettet akarok.
Legszebb elégtétel
lesz mégis az enyém
A hála!A világ hálája kísér!
Néma tárgyak
hullanak ölembe
Néma tárgyak
amelyeket egy beteljesedett órában
simogattam, mint szelíd állatokat
Íróasztalom recseg
úgy érzem, meg akar ölelni
A zongora kedvenc dalomat akarja zengeni.
Titokzatosan és ügyetlenül
csengenek össze a hangok
Mert jót tettem én
Egyszer, ha majd a természeten vándorlók át
elindulnak utánam a fák
és mind a virágok
Ezer gyökér kapaszkodik belém
Gyengéd ágak
kötnek le erősen
Levelek hullanak reám
Gyengéd ágak
kötnek le erősen
Levelek hullanak reám
lágyan, mint könnyűvízesés.
Sok kéz kapkod felém
Sok zöld, kicsi kéz.
Behálózva e végső szeretetbe
állok itt,mint a rab
Most jót tettem én.
Telve vagyok örömmel és jóakarattal
S nem vagyok már egyedül
s nem vagyok egyedül már!
Szívem örülj!
l
Megjegyzések