Gondolatok a naplómból

 Kérdeznek a napok és feleletet várnak

Légy engedelmes hát, mint a kalász

Minden hajnalban fejet hajtván

a frissen ébredt fuvallat előtt.

A napraforgó tányérját fordítja az örök

Fénynek,cammogva indul a jószág,

ha eloldják jászla láncaitól

s önként vállalja címeres szép feje

jármát keserves köznapi robotnak.

Te is hajts fejet önként, magad szántadból

a kérdező nap törvénye előtt

Aztán feszíts mellet, duzzadt vitorlát

a vidám szeleknek.Hagyd el a partokat,

melyek kötnek, oldozd el láncaidat repülj.

Közöld a napokkal, hogy élsz,közöld,

 hogy állasz rendelkezésünkre.