A hold
dalolt
s párnájára folyt.
Az ág
az ég,
némán beszélt.
Ha itt lenne, arany kalitkában tartanám
cirógatnám, mint cirógatna anyám,
Mint rügy a vízzel beszélnék vele
mondanám: be bársonyos a keze.
Kérném, ruhája övét oldja meg
megcsókolnám amikor nevet.
Együtt feküdnénk és reggelig
sírna azért, hogy az élet telik.
Láttam:
egy kis kavicsra állt,
a kis kavicsot felveszem.
A kilincsre
tette kezét,
a kilincset megcsókolom.
Hallottam
bársony hangja szólt
a levegőjét beiszom.
Megjegyzések