Imádott Apámnak

 Apám te bukkansz mély ködökből

elém naponta,hogyha már

a fény elfonnyad és az este

a dombok mögött lesben áll.

 

Betűk halmazán ha bolyongok

szemeidet érzem hirtelen,

amint némán könyvre hajló

vállamon percre megpihen.

 

Néha járásodat látom olykor

s gondokba ráncolt homlokod

amely mögött a kis családért

annyi emésztő tűz lobog.

 

Árván maradt erdélyi gyermek

ki koplaltál s küzdöttél sokat

megharcoltál minden pontért

hogy tiszta legyen a sorsod.

 

Így kaptad lassan homlokodra

mélyen sötétlő ráncokat

s szájad körül a keserűség

szakadékos vonásait.

 

Mi volt az életed?Szinte semmi

az idő sodrásában végtelen 

mostani koromban voltál akkora

mikor legkisebbnek jöttem én.

 

Apám,pihenj a föld kegyelmes,

te is vitted a Golgota keresztet

Siralomházunk ajtajában tőlem

nem hallod Jeremiás siralmát.