Kérés a tavaszhoz

 Szórd szét bő tenyeredből

az esőcseppeket,

híg magvait az égnek

vesd el a föld felett!

 

Hadd növekedjenek

friss vetésed, a sár,

a tág tengeri-táblák

a tengersodrú ár.

 

Nézd, mindenütt vad árkok

fölszántva már a tér

s morzsolja, boronálja

ércfogú harcszekér.

 

Magvaid gyöngyét 

hörgőtrágyával keveri

hajszálakba zilálnak

hajszálgyökerei!

 

Szórd szét bő tenyeredből

az esőcseppeket,

híg magvait az égnek

hintsd el a föld felett.

 

Hadd növekedjenek

a sár: e vak vetés

ékítse vér pipacsa

kékítse szenvedés.

 

Hisz ez való a féreg

embernek ez való

az lett megint, lám, az lett 

sár férge, föld faló.