Már nem fáj

 Nem fáj a múlt s mit gonosz indulattal

műveltél ellenem, hogy fájjon, nem fáj.

Mint álomtalan éjre szürke hajnal

kínomra tompa enyhülés dereng már.

 

Keserű íze elmúló napoknak

felolvad úján sarjadó ízekben

nem fáj a múlt, ami volt, csak a holnap

fáj, ami nem lesz s ha lesz, lesz ízetlen.

 

Nem fáj, hogy rossz voltál, csak az fáj

hogy ezután jó se légy s rossz se légy

az fáj, hogy életemből kihullasz már,

mint zárt dallam, amely a csendbe vész.

 

Nem fáj a múlt, az fáj, hogy múlttá omlott

csillogó szemed és zilált hajad

s testvérem, a vihar, mely érted tombolt

egy éjen át az ablakod alatt.