Márciusi zsongás

 Még hócsík terül el a hegyen,

De a mezőn nagy serényen

 Szánt az ekés

Mélyed az eke nyílik a rés.

Sebes a kéz, mag vetve,

Bimbózik már a nyers cserje

Habzik a víz vad kedve.

 

Nyílnak utak , zeng a határ,

csökken a víz , szikkad a sár,

 Gyengén zöldell fű

De rögök közül, friss űr mögül

Várom, hogy színnel forrjon,

Míg langy nap földdel elegyül

S áttör tüdőn és az orron.

 

 Ihaj -csuhaj új március,

Érdeme-dús, vén koszorús,

 Rügyes, begyes,

Nap-láng serény, szél intrikus

Ifjú szél holt szüzet nyes.

Madárnyelven reszket, repes

megbimbósodó márciusi nyár