Mindörökre

 Reggel még harmatos a fű 

a kertben vársz rám. Zeng a hangod.

Este búsan búcsúzok el,

ha megkondulnak a harangok.

 

Holnap, lehet, rám sem kacagsz

bokrok között megbújva, szökve.

S ha nem hallom a hangodat

süket maradok mindörökre.

 

A fény most mintha gyújtana

s minden virág lobogva égne

Az alkonyaiban néztelek,

átizzott hajad szőkesége.

 

.Hogy visszanézek, már lilás

ködökbe rejt az árnyas este.

Ha nem látom a két szemed,

megvakulok a két szememre!