Ne panaszkodj

 Ne  panaszkodj,  a  szívünk  sokszor  volt  már

ezer  szépségtől  csordultig  teli

,ne  panaszkodj,  az  élet  sokszor  volt  jó,

csak  nem  kell  mindig  elfelejteni.

De  az a  baj,  hogy  mindent  elfelejtünk

,ha  reánk tör  egy  percnyi  gond,  ború

pedig  a  lélek  odabent  a  mélyben

alapjában  pozitív,  domború.

.A   hálátlanság  nem  ízléshiány  csak

sokkal  több  annál:  végzetes  hiba

ha nem felejtünk el a jót, mit  kaptunk,

nem  volna annyi  vészes galiba.

.A  tragikus  és  csúnya  szakítások,

percek,  melyekben  sunyin,  kétesen

vagy  vérben forgó  szemmel  hadonászunk

így  múlnának:  köszönöm,  Édesem.

Az  öngyilkos  nem  fegyverét  keresné

csalódottan,  merthogy  „sötét  verem

hanem  megadón  s  szelíd  mosolygással

hálát  adna,  mondván:  „Elismerem

S   ki  menni  kénytelen,  nem azt  vigyázná,

a  szomszédnak  mennyivel  többje  jut

de  emlékezne  rá,  hogy milyen  sokszor

szitált  békét  lelkére  a Tejút.

Ne  panaszkodj,  a  szívünk  sokszor'  volt  már

ezer  szépségtől  csordultig  teli,

ne  panaszkodj,  az  élet  sokszor  volt  jó,

csak  nem  kell  mindig  elfelejteni...