Nélküled


 Nélküled mint madár ősszel

lelkem fázon megremeg,

riasztgat és húz a mélység

megmoccani sem merek.

 

Melletted mint napként lángolsz,

s messze űződ a telet

álmaidban ringatózom

vánkosom a fellegek.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Amerre mentem

Menni valahova

SZŐLŐSZEDÉS