Nem jó

 Nem  jó  a  mi  csendes  beszédünk,

Nem  jó  a  mi  sok  szép  szavunk!

Nem  kellene  semmit  se  kérnünk

Onnan,  ahol  senkik  vagyunk

Napszálltakor  felénk  köszöntik

Olykor  a  szép,  jó  éjszakát

Nem  kellene  visszaköszönnünk,

Míg  mindenért  ránk hull a  vád!

Jó  szónok  alatt  nyírják  a  nyájat

Azalatt  gyűjt  másnak  a  méh

Jég  hull,  víz  jön s  testünkön  árad

Mi  állunk  a  szélvész  elé.

Minden  napunk  kaloda,  várta,

Szavunk  mégis  jó semmi  más.

Jót  mondunk  és  gonoszul  pusztul

Meghal  bennünk  az Óriás.

Elakadtunk!  Ö,  szárnyak,  álmok!.

Itt  sínylődünk  száz  éve  tán

Jaj,  ki  adna  oly  éhet  ránk,hogy

megmozdulna tole a sok árvaság

Jaj,  ki  adna  oly  étket  neki,

Tüztöl  fogant  ős-szavakat

Miktől  csodás  erőt  kap  újra.

Táltosunk  lesz  és  fölragad?