Nosztalgia

  Hiszen kedves a mezők vadvirága is

 De vannak pompás rózsaligetek., És

messze, valahol Dél Franciaországban

karcsú nárciszoknak óriás mezőit

borzolja a szél alkonyatkor, 

mint nálunk a búzavetést.

Igaz, a mi batul almánk is ízes,zamatos.

De szeretném egyszer

fájáról szakítni az üdítő illatos narancsot.

 

Tudom, jó még a kopott, nyütt

kis karton pongyola! De szorít, éget

és szúr, ha benne Párizs, Párizs

zizzenő selymeiről álmodunk.

 

 

 

És napkeltekor ég a Maros is

De milyen csoda az, amikor Svájc

fehér hegycsúcsait köszöntik az első

sugarak?

 

S nálunk is kék az ég és néha mély

De mi ez Nápoly mély egéhez?

 

Semmit sem, láttam

Még alig éltem

És múlik, múlik

Múlik,

Elmúlik éntőlem, az élet.