Nyári alkonyat

 A fülledt alkony csöndes révbe tért

s bús holló-szárnyon átsuhant az éj

a lilás-opál felhőnyáj felett.

 

A tenger ködlő horizontig ért

és gyöngyöt szórt a zengő víztarély

és prédát lesett egy szűz sirálysereg.

 

Holt romokra ciprus árnya terpedt

a zavaros Duna csonka zátonyán,

mint szárnyat bontó hamuszín enyészet.

 

Méla hold fény ragyogta be a kertet

hol pásztor múlatott múlt tivornyán

most békés kecskepár legelészett.

 

Öblök felett a csönd, mint kósza füst

bolyong s szívek felett az álmodás

és mesék mályva-piros varázsa.

 

A lombos ág halk dalba kezd, mint ezüst

gitár, ha áll nagy csengő éji áldomás

s fenn táncra kél sok árnyak égi árnya. 

 

Ott szél lendíti csónakos szavát

amint hó vásznát túlra kergeti

hol aranyszarv bűvös éjé kidíszíti

 

A pacsirta is elzengi dalát,s a emberek 

álmát megszentelik angyalok dicsérő dala

korusban zengenek egy nyari imát!.