Nyári kirándulás a hegyekben

 Milyen mesés gyönyörűség

Barangolni völgyben, hegyen,

Reggelenként azt se tudni

Este hol hajtom le fejem.

 

Egyik helyről a másikra

Bolyongani, lágy mámorban

Érezni azt a szent érzést

Hogy fürdünk a boldogságban.

 

 

Gyönyörködni vágyak nélkül

Járni erdőn, völgyön, réten

Könnyezni egy hangulaton,

Nevetni egy semmiségen!

 

Kezünkben, kis botocskával

A lelkünkben nagy jókedvvel

Kerülni az embereket

S beszélni a természettel!

 

Míg utamat lassan járom

A lelkem száll bontott szárnnyal 

Csak a lábam, az jár lassan

A lelkem, az gyorsan szárnyal.

 

Van-e tisztább gyönyörűség

Van-e párja ilyen nyárnak?

Előttem is, mögöttem is,

Hangulatok kelnek, járnak.

 

Vagy ki tudja ? Hátha utam

Boldogan csak addig járom, 

Szomjas szívvel megtaláljam 

mindörökre a keresett párom.