Nyerni fogok

Enyém a fénylő nagy mindenség

és benne te magad

ne félj valóra úgysem válik

de álmodni szabad.

 

Élőmbe hord az álom mindent

mit megvont a való

S jól van ez így, sivár az élet,

S oly hiábavaló.

 

Ez üres, fénylő csillogás,

E pompa közepet,

meglep, rám borul, int felém,

a bús emlékezet.

 

Halkan, elhalón, visszacsendül

a lelkemen a múlt

S ez édes, vádló, bús panaszra

a szívem vére hull.

 

Omolj össze csalóka álom

Jöjjön az ébredés

Megvívom, meg az életharcot

S édes a pihenés