A magam tűzében

 Öntudatom lelkébe nézek,

mélázva sok kis, csillag lángon

s mi ott lobog a szikrarajban,

fény és árny, képpé babonázom.

 

Emlékerdőm gyűjtött rőzséjét

ráhullatom, csak hadd zizegjen,

pernyét szitáló lángok táncát

még nem bámulták soha szebben.

 

Jó volna így megsemmisülni,

mindent az örök tűznek tártan

s az életet mássá igézni

jövőt-váró főnix-halálban.