Szerelem szimfonia

 Hallod— valahol szól egy hegedű!

 

Két arcodról lehervad a derű

Mosolygó fénye és a két szemed

Csillanó kobold-lángocskáit kilopta

Valami régi nem értett, hűs melódia.

 

Jól őrizd a szived; az még szabad ott 

Ama bús lélek, mely amott zokog,

Látatlanul, tudatlan önmagának dalol

Egész lelked csupán négy hurrá forr.

 

Nem érted a, művész-harmóniát 

És hogy megértsd, semmi sem hiába,

Benned csendül , szinte új formában

A ritmusok lázán fogant szűz dal

 

Mert hangszer vagy, sorsod kezében

S mindegy, ha sirsz, avagy ha vígadsz

Ama gigászi-nagy szímfóniában,

Ahol mindenki magúk dalát dalolják..

 

A múlandóság szimfóniájában

Jól őrizd a szived és jól vigyázz

a zene ütemeket az ideged birja

mert azt az egyet még meghallod.

 

S ha hallod hogy száll feléd egy másik

Hangszer sóhaja, árván, keresőn,

Testvérhangszer ama szímfóniában

Figyelj, figyelj és csendülj össze vele

Mert igy lesztek ti egyek a melódiában.

Hallod ?  két  arcodról  lehervad  a  derű

,Mert  valahol,  magányosan  merengve

Tán  megszólalt  egy  néma  hegedű