Szerelmünkre

 Mint aki álmában nagyot zuhan

elbódult aggyal,émelygő gyomorral

s kőhöz csapódik rettenő zuhany

mázsás ütésével, vagy kit csontig forral

forrongó láva katlanok heve,

hová a csúcsról úgy zuhant bele 

hogy azt se kiálthatta szája, Jézus,

úgy jártam én, örvényes szerelmünknek

szédítő mélye fölé vont fonálon

hogy elindultam.

 

Estétől reggelig, reggeltől estélig

mellem ez az égő, kínt forraló katlan

eleven parázzsal

csordultig megtelik,

s nevem olvasóját rémülten pergetve,

kezeim kulcsolva esni szakadatlan,

mint az álommal vert csillagok porában

torkig fuldokolni.

Szenvedések ágyán százszor megvirradni,

magános bolygóként fényemet kiadni,

sodró magasságból

ezerszer lehullni

csak egyetlen egyszer csodálatos fényű

szívedre borulni.