Szeresd magad

 Szeresd magad erdővé a festő szemével,

s nyári csenddé vált hevében.

Dalold magad dallá a költő ajkaival,

ha úsznak a felhők az égen.

Tombold magad vad viharrá, 

ha a világot nagy szél rázza. 

Zokogd magad fájdalommá,

ha a gyöngédség durva tiprás.

Öleld magad anyai szívvé,

ha gyámoltalan kisgyermek lesz életed

Mosolyogd magad tavasszá,

ha szép szem sugarába néz tekinteted.

Kacagd magad boldogsággá,

ha dús élethullámokban fürdesz

És imádd magad a Szent Isten lábai elé, 

ha megalázkodás méze gyűl fel lelkedbe.