Szerte-szórtan

 Szerte-szórtan a küzdelemben 

úgy jövünk haza, fáradtan

Titkolt ború a hű szemekben

cudar világ van, áldatlan.

 

S kétszer volt már fekete kongás

Apám és Bátyám hagytak itt.

Azóta szívünk nagy szorongás

Jaj, nehogy megint valakit.

 

Azóta tudjuk, mi az együtt

s azóta tudjuk, mi a nincs.

És ha van is derűsebb kedvünk

szemünk nyűgözi a kilincs.

 

Hogy jönnek be s hogy jönnek vissza

s mondjuk, mily rosszat álmodtunk

hogy a halál könnyünket itta

temetésre jött városunkba. 

 

Ám mindhiába, mindhiába

 álmok országa nincsen itt

A sors kemény s életünk állja

s hullatja vérző kincseink

 

Ha még egyszer a régi házba

kocsin mennék be, nem gyalog,

és megcsapna a régi lárma

,mely rózsaszagban kavarog. 

 

S fiú-tempós, diákos kedvem

dobbanna a tornác fején 

 vad örömöt rikkantva bennem

s mindenki szaladna elém!

 

Ó, hogy már ennek vége, vége 

 és hentesüzlet lett a ház

s vakációnk öröme, fénye

egekig többé nem szikráz.

 

 

Özvegy szobák kis enyhe csendje

fogad bennünket szívesen

 meleg a csók rejtelme benne

de már köd ül a szíveken.

 

 

Szerte-szórtan a küzdelemben

úgy jövünk haza, fáradtan

titkolt ború a hű szemekben,

cudar világ van, áldatlan.