Természeti csodák

 Tegnap még lomhán pihent a tenger

mély,sötét, zafír-kéken,

Egy felhő sem volt a tiszta égen.

 

A tovalengő sok halász-bárka

vonzott a messzeségbe

gyönyörű volt! Akár a mesékben. 

 

A sötét narancsfák görnyedeztek

aranyszín terhük alatt

oly édesen,izzón sütött a nap.

 

A lábam elé szőnyeget hintett

virágpilléknek hava,

S a rózsafelhős sok mandulafa.

 

S míg néztem lassan,némán ,bolyongva 

lágyan elálmodozva

a szél illatuk agyamba hordta.

 

Édes csodáktól ittassá váltan

bódultan jártam

csók-szomjas, édes tavaszi lázban.

 

 

Ma? Ma nem süt a nap, 

ma az égnek könnye szakad,

s a tenger: síró morajló könny-áradat.