Vadrózsa virágzása

 Bomlik már vadrózsa kelyhe,

Illattól balzsamos a lég

Itt lent a föld virággal telve

És fent oly ragyogó az ég 

Madárdal veri fel a csendet

Kergeti az árnyakat a fény.

És mégis, mégis bánat reszket.

 

Szellőktől hajtva, lassan búgva 

Megindul a mély völgybe le

S amerre szárnyal lomhán útja

Gyötrődés, vágy,bú jár vele

Beszédes csend ül rá a tájra

Hangtalan panasz, néma vád

Füt, fát, a lelkemet átjárja.

amíg suhan a légen át.

 

A bűbájnak ma nincs hatalma

Az erdő vássa lombjait

Olyan ringó a lombok alja 

Édes lesz megpihenni itt,

Kicsiny fészke a fülemilének,

Puha pehellyel rakva már

S kél a szívéből hálaének

Míg a kicsiny lakókra vár.

 

 

Ki gondolna az elmúlásra?

E bimbóbontó reggelen 

Mint a haboknak illanása

Tűnnek az évek szüntelen

Miért zavarná meg ez a rendet ? 

Elég ha én tudom,csak én 

Az örök válás búja reszket

Az ezüstnyárfa levelén.