Várlak

 Várlak, hogy visszajöjj, epedek teérted,

Sóhajtok utánad

Úgy lesem, úgy várom a te visszatérted

Míg megöl a bánat.

De hiába hívlak, de hiába kérlek

Hiába küldöm el sóhajom teérted,

Nincsen, aki hallja.

Az a sok könny, amit elsírok utánad

Nedvesre áztatja ágybéli párnámat

S könnyzáportól ázik az én fejem alja.

 

 

Várlak, sírva kérlek, sóhajtva kereslek

De te nem jössz vissza,

Könnyeit a párna síró két szememnek

Szaporán felissza.

Néha-néha álmom elémbe hoz téged

A te holló hajad, kitelt erős tested

Az álom lefesti, 

S míg lelki szememmel barna arcod nézem

A fájdalom terhe összetör egészen,

S lelkemet a bánat lassan elepeszti