Vesztére

 A nagy sorsoknak árnyékában

lapulnak meg a törpe sorsok

bizony csak gomba-élet ez

mindig panaszos sose boldog.

 

Bosszúsan néz fel mind az ágra

a lombra és a büszke törzsére

vihartól védi,de mit ér

A napot elfogja előle.

 

És ha egyszer ítél az orkán

s a porba hull a sors királya

felujjong a sok szolga élet

s ott lent a napot alig várja.

 

Vesztére! Öl a napsugár

s a gomba lefonnyad a porba

maradjon csak árnyékban az 

akinek nem a fény a sorsa!