A bohóc

 Mókázom bámész olcsó publikumnak

Arcomra felszalad százféle fintor

S ha kell kezdem megint elölről

S belül vonaglom gyötrő, néma kíntól.

 

Felsírnom nem szabad: jaj lenne nékem

Ha jókedvem csak pillanatra lankad

Iszom, koccintok, hogyha megkínálnak

S ki megfizet, bukfencet hányok annak.

 

Játék után csatangolok kopottan,

Nincs otthonom ami hívjon, marasszon

Üres, rideg, kietlen a szobácskám,

Nem vár izzó ölű gyönyörű asszony

 

Nincs senkim sem, enyéim megtagadtak

S kegyüket most már hasztalan keresném

S egyszer rekedt szomorú nevetéssel

Padlóra hullok egy kacajos estén.