A déli verő izzik szerte,

 Följutott a nap deleidre

s már nem nézhetek föl, felé,

a fény vakítva szemembesüt.

 

A déli verő izzik szerte,

lángol a kavics, ég a kő,

az utak pora aranyravál

 

Remeg a levegő rétege

a fű megtört, alázatos

lomb roskadt, virág áléit kehely

 

Csukott a szemhéj is, átüti

tüzes túláradó erő

kápráztat szivárványszíneket

 

 És minden, ha. ki-mi arra megyen

szent borzalommal teljesül,

titoktudó lesz, s ijedve súg:

 

Ez szembe, szembenézni vágyik

s ha pillát vetni merszre kap

a percbe, hogy lát, belevakul.