A minden dolgok vége

 De furcsa így: unalmas délután

Tudni jól, hogy már mit sem hoz az élet

S mégis csak vágyni az élet után

Elhívott, meddő akarat vagyok.

 

Életbe dobtak bősz végzet-karok

Elhullott álom, titkos, kósza cél

Ember, ki él, de nem tudja miért

Én minden örömöt csak félig éltem.

 

S amíg fél szemem a perc titkába mélyedt

A másik fél már kereste a Véget

A minden dolgok végét.

 

S csak a fél karom ölel forró vággyal

A másik fél kétkedve megremeg

S öröm-temetős, sírós ijedten nézi.