A fiu akit megbuvoltek

 

Amint a múltnak homálya derül,

Bűvös emlékek rajzanak körül

Negyven év előtt, valamelyik nap

Nagy álma volt egy barna fiúnak.

 

Körül rajongta sok tündér-leány

Amint a múltnak homálya derül,

Bűvös emlékek rajzanak körül

Negyven év előtt, valamelyik nap

Nagy álma volt egy barna fiúnak.

 

Körül rajongta sok tündér-leány

Kik kopogtattak szíve ajtaján,

Hiába vert eléje tilalomfát 

Ki,s beszaladtak a kacagó nimfák.

 

Míg remegett az epedő legény,

Bújócskát játszanak szíve rejtekén

S csicseregve szóltak: Kiért szíved érez

Ha megfogod, örökre a tiéd lesz.

 

Az egyik talán a legpajkosabb

Öntötte rá a pillantásokat,

Csókmuzsikáját szüntelen dalolta

S kacsingatott a szépséges parázna.

 

S míg riadt szemén föllángolt a fény,

Csak elszédült a buksi kis legény.

E lány azóta lelkéhez van nőve,

Ó, szent költészet bűvös istennője.