A madárka

 Bent a száraz lombok között

Kitéve a zord szélvésznek,

Hóval lepve szomorkodik

Egy elhagyott madárfészek. 

 

Kis lakója mely dalával

Bezengte az egész tájat,

Ki tudja most vándorútján, 

Messzi délen merre járhat.

 

Úgy elnézem azt az árva

Madárfészket hóval fedve,

S nem tudom ,miért de szívemnek 

szomorúra fordul kedve. 

 

S a költőkre gondolok én

Kiknek már a lantja néma

Nincsen többé a szívükben

Zengő madár vagy poéma.

 

Miért hallgatnak? Ki mondhatná?

Mily sorsvihar ,milyen bánat

ölte ki a meleg szívből 

Az ott alvó,szép nótákat ?

 

A szív mit a dal elhagyott 

Hóval lepett madárfészek.

Csak hogy ennek lesz még tavasz

Annak pedig végképp tél lett.