A mennyasszonyi haz

 Vagyok,  aki  voltam

Magam  mása,

Nem  másnak  mása

Szorongó  cseledsorba.

Az  élet  száz  sebébe

Mártottam  ujjamat  merészen

.Ej-haj,  nem  lett  a  részem

Se  bizonyság,  se  béke

.De  minden  seben  át

Magam  szívéhez  értem

,S  amit  belőle  kibeszéltem.

,Ügy  csendült,  mint  egy  szerenád,

Melyet  szép  menyasszony  ablaka  alatt

Dalolnak  balga  madarak.