A nagy szürke ház

 Az élet zűrzavarában

Néha-néha egy barátunk

Jut eszünkbe hirtelen

Kit nem nyelt el sírverem

S kitt régóta mégse látunk.

 

Kérdezgetjük ezt is, azt is

Hová tűnt el észrevétlen

Hű barátunk s merre lett?

Nincsen reá felelet.

Mindenki azt mondja,én sem értem.

 

Napok, évek, tovaszállnak

S elfeledtük, jó barátunk

Korbácsával reánk ront

A zord élet, durva gond

S hajt, hogy kenyér után lássunk.

 

S valahogyan, idők múltán

Akadunk egy komor házra

És agyunkba belekap

Hirtelen egy gondolat

S lelkünk mélyét meg-megrázza

 

Élőholtak tanyája ez.

Jó pajtásunk tán itt lehet!

Elrohanunk. Arcunk ég

S a ház, látjuk, halljuk még

Csalogatva felénk nevet.