A panorama tigrise

 Már érti, hogy fogoly, csak mégis

Szűk ketrecét kerüli körbe

Kutatja a vasrácsok rését

Ha ráfeszülhetne s kitörne.

 

Mindent tud már, döbbenve érzi

Hogy nincs kapu, hiába minden

Betelt a végzet, meg kell törni

Meg kell szakadni végre itten.

 

Bár tudja, szörnyű bizonysággal

Nem akar ráeszmélni mégse,

S kutat rést, egy arasz reményt bár

Hogy kábuljon a remélésbe.

 

Dühöngj nemes vad, verd a rácsba

Dacos fejed, harapd a zárat

Hazudj reményt magadba, míg bírsz

Míg önáltatásod kifárad.

 

Ródd a végtelen hazugság-kört

Szabad véget álmodj beléje

Loholj, kábulj, álmodj, te bősz vad

Aki fölébred: annak vége.