A sárga hasú kis pintyőke

 

A sárga hasú kis pintyőke madár

már fészkére tért azóta valahol,

hogy az utolsó szem morzsával is merészen

az ablak párkányáról tovarepült.

 

Már csendes, egyedül maradt a ház

mint késő utas, ki estére kelve

csak a falu szélén kap tanyát,

onnan néz be a társaira messze

kik hófehér takaróval takaróznak

s meleg füstöt pipálnak szakadatlan.

 

így állok én s nézek kifelé, álom helyett

egy arasznyi ablakon a pinty is innen repült el

mint zárkába rekesztett vétkes

ki bűneit vezekeli végkép,

s cellájából úgy látja most a világot,

mint Isten szép, igazi birodalmát

ahová ő belépni nem méltó.