A szemeid

 Hadd nézzem a szemed, te drága

Oly bársonyos, oly halovány

 Merengő hold ezüst világa

Hab mosta partok dombsorán.

 

O tiszta szem ! Békére vágyó

Elrejted gondolataid.

Pillád megóv, mint sűrű  fátyol

Az izzó nap már nem vakít.

 

Nem gyújtogatsz és nem becézel

Hűs holdfény szunnyad mélyeden

Elfordulsz, a halálra nézel

S könnyítsz a beteg szíveken.

 

Szűz tükröd, mint nyáresti égbolt

Titkos fenséggel , int felém.

O drága szem, derengő fényfolt

Örvények gyászos éjjelén!