A tovatűnő ifjúság

 

A tovatűnő ifjúság

falán-talán mégis megadja

a nyugalomnak ritmusát.

 

 

Most kell nagyon,

miként lázbetegnek a tej,

kell, kell nagyon a nyugalom

 

Csúf, zaklatott

volt eddig az én életem

Pihenést adjatok napok 

 

Legyetek: béke révje már

a sors Noé-galambja, mi

tépett, dúlt  szívemre leszáll

 

Párna, lágyon megnyugtató

A roncsolt testnek egyedül

egy volna jó, egy volna jó.

 

Megelégeltem a tusát

Ifjúságomért vedd cserébe,

Élet, a béke ritmusát