Árnyek a tó felett

 Árnyék borult a tóra,

s tükrét homályba vonta

úgy terült rajta el mint,

bús, temetési pompa.

 

Ráhajoltam némán

a sok lehajló lombnak,

s éreztem a szívemben

az árnyak miért borongnak.

 

Hűs szellő érintésén

avarján hullt levélnek

megsejtettem a fák,s a víz

egymással mit beszélnek.

 

És arcom, mi átvillant

a levelek közt, csendben

a tóra olyanná vált,mint

fénykép gyászkeretben.