Átmenekíthetném magamból

 Átmenekíthetném magamból

éjszaka, csempészáruként,

mit oly szívesen fogadnál be

e külsőleges kósza fényt,

 

éjszaka, titkos utakon

hiszékeny őrszemeid között

érkezhetném diccsel övezve

de lásd, én mégis így jövök

 

így, terhes batyuval, szakadtan

mint ütött-kopott menekült

mint támadó s védő harcra kész,

sebet osztó és sebesült,

 

ezt szeresd, a fáradt vándort

ki nem ad jó szót senkinek

de ha mélyre nyúlsz batyujában

s kincset leltél,legyen a tiéd

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Amerre mentem

Menni valahova

SZŐLŐSZEDÉS